Innom Adj
És megvadulva tobzódom akkor Benned Véreddel locsolva égő bánatom Keresztülzuhansz az égő napkorongon És átesel e rohadt földgolyón
Kezem ha nyújtom magad után rántasz S ha nem,csak kiáltasz felém Megvadult, gyilkos éned felé Zuhanok én,mint a sír felé a holt
Utolsó mit láttam,szemed volt Mely egyszerre nyugtatott és rémített Szemed,mely mosolygott rám és aztán Kigyúlt benne a gyilkos őrület
A szomjúságot,ha belém oltottad Ne hagyj meghalnom, innom adj, Magad
|