Gitár és capoeira

Torres Dániel a második Megasztár sorozat nagy felfedezettje. Énekhangjával, megjelenésével sokak szimpátiáját elnyerte. Ízig-vérig huszonéves rockzenész, de a gyors hírnév ellenére megmaradt egyszerű pesti srácnak, akit sokféle dolog érdekel. Nemrégiben Pécsett járt a Játszótér c. gyermekrendezvény sztárvendégeként. Ez alkalomból kérdeztük latin-magyar gyökereiről, rockzenéről, gyerekszeretetről.

Édesapád equadori, ott is életetek. Nehezen szoktál bele az itteni életbe?
Nem, hiszen születésem óta rendszeresen visszajártunk, édesanyám rokonsága itt lakik. Az első szavak is, amiket kimondtam magyar szavak voltak. Emlékszem arra a pillanatra, amikor meférkeztünk a repülőtérre és nagynéném magyar szóval köszöntött. Furcsa volt. Tudtam is valahova tenni a dolgot, meg nem is… Rá két hónapra már teljesen megszoktam a magyar nyelvet. Egyébként rengeted equadori élményem van. Emlékszem, hogy a szomszéd kisfiúval kiszökdöstünk a mezőre. De leginkább illatok, szagok, képek maradtak meg bennem, azok visznek abba az időbe.

Hogy egyezteted össze a két teljesen eltérő kultúrát?
Érdekes kettőségről van szó, igyekszem mindkettőből pozitívat leszűrni. A kinti közvetlenség, vidámság egy teljesen másfajta kommunikációs atmoszféra, az itt hiányzik. Mindenki tudja, hogy az európai, főleg az északi ember zárkózottabb, magánal valóbb. Ennek homlokegyenest ellentéte az, ami odakinn van. Egyébként magyarul gondolkodom, magyar gyereknek vallom magam.

Testvéred van?
Nincs. Egyedüli gyerek vagyok.

Sokan machonak gondolnak. Ehhez képest tartós kapcsolatban élsz.
Nem vagyok én sem macho, sem matyó.. Ez egy ragasztott dolog. Annak ellenére így maradt, hogy minden fórumon elmondom, ez nem valós kép. De mint tudjuk, a bulvármédiának egyáltalán nem az a lényeg, amit mondasz, hanem ami a kialakult kép rólad. Szomorúnak találom, hogy ha én mondok valamit, annak nincs akkora értéke, mint amit kitalálnak. Ez egy eszméletlenül triviális helyzet. Alapvetően semmi másnak nem tartom magam, egy tök átlagos srácnak, aki szeret élni, szeret zenélni és semmi extra. Sokkal prózaibb az életem annál, mint ahogy azt sokan elképzelik. Hasonló a helyzet a zenekarral is. Hiába hangsúlyoztuk, hogy rockbanda vagyunk, a rámragasztott dolgok miatt sokan azt várták, hogy a lemezen latin dolgokat erőltetünk majd. Valamilyen szinten képviselteti magát a latin zene, de valójában rocklemezről van szó, hiszen gyerekkorom óta a rockot imádom és játszom, akárcsak az összes zenekari tag. Egyébként szeretek emberekkel találkozni. Szakmámban, az idegenforgalomban is az emberekkel való kommunikáció fogott meg.

Barátnőd nincs reflektorfényben. Titokként kezeled?
Kettéválasztom a dolgokat. Úgy tartom, hogy a munkám a ’közre’ tartozik, hiszen a munkám az emberektől függ, őket szeretnénk meghódítani a zenével. Aztán van a magánélet, ami a skála másik végén van. Neve is magában foglalja, hogy ’magán’élet. Csak azokra tartozik, akikkel meg szeretném osztani. Éles határt húzok munka és magánélet között, nem feltétlenül szeretném minden idegennel megosztani a belső dolgaimat.

Meg tudsz lenni gitár, zene nélkül?
Imádok gitározni. Ha bármi baj van, kézbe veszem és zenélek. Amikor hazajövök, ledobom a cuccaimat és első dolgom, hogy kézbe vegyem a gitárt. Ez szervesen hozzátartozik az életemhez.

Te írod a banda összes nótáját?
Nem, mindenki hoz valamit. Lehet az egy dal vagy téma, esetleg szöveg, azt együtt rakjuk össze. Zenekar vagyunk, mindenki hozzáteszi a szerepkörét, hozzátesz egy kis fűszert.

Változatos hobbijaid vannak.
Természetkedvelő vagyok, érdekel a csillagászat, a bonsai, emelett a capoeira is. Ez utóbbi úgy kezdődött, hogy 98-ban láttam a tévében egy harcművészeti gálát, ezen a többi harcművészet mellett a capoeirát is bemutatták. Elképedtem, mit csinálnak ezek? Ezt azonnal meg kell tanulnom! Mégis ott maradt a süllyesztőben, hiszen akkor még nem volt itthon capoeira. Aztán 2000-ben szólt az unokatesóm, hogy pár haverjával csinálják. Elvitt magával egy edzésre, azóta folyamatosan művelem ezt a sportot.

A turnékat hogy bírod? Néhány ’megás’ kiborult.
A nyári turné nagyon fárasztó volt, de végig kellett csinálni. De nem is turnénak nevezném, hanem koncertezésnek. Ez az ország kicsi ahhoz, hogy azt mondhassuk, turnézunk. Persze mindez azzal is jár, hogy fel kellett adnom korábbi munkámat az utazási irodában. A kettőt együtt nem bírtam volna.

Édesanyád a menedzsered.
Amióta az eszemet tudom, édesanyám szervez, hiszen a munkája eredetileg kiállításszervező, ezzel foglalkozik jónéhány éve. Kézenfekvő megoldás volt, bár jobban szeretem a ’szervező’ szót. Egyébként a barátnőmmel jól kijönnek.

Mi a kedvenc ételed?
Az angol véres steak. Egyszer gyerekkoromban megkóstoltam és rájöttem, hogy ennél jobb nincs a világon. Érdekes módon a spanyolos kaják közül nincs kedvenc ételem, inkább a keleti ízeket szeretem.

Édesapáddal tartod a kapcsolatot?
Persze, ha nekem nem jut időm kimenni, akkor ő utazik ide. Az idegenforgalomban dolgozik, az ő hatására mentem annak idején idegenforgalomi szakközépbe, aztán főiskolára.

Szerepeltél a ’Vásott Kölykök’-ben, most a Játszótér sztárvendége vagy. Ennyire szereted a gyerekeket?
Nagyon csípem őket. Azt bírom bennük, hogy őszinték. Nem rejtik véka alá a véleményüket. ’Tisztán’ lehet velük beszélgetni, nincs köntörfalazás, vagy hátsó szándék. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell gyerekesednünk. Ők semmi mások, mint pici felnőttek. Nem kell gügyögni velük. Felfogják, ha az ember normálisan megfogalmaz valamit, amire képesek is reagálni. Persze a tapasztalatuk még nem akkora, mint egy felnőtté. Nagyon jó dolog együtt lenni velük, élvezem, amikor önfeledten játszunk, bohóckodunk. És mint gyerekek, mindig képesek váratlan helyezetek teremteni, amin nagyon jókat lehet nevetni. Ezért is örültem a Játszótér meghívásának, hiszen az országos rendezvénysorozat keretében játékos formában megszerettetjük a gyerekekkel a mozgást, a sportot. Én különben teljesen ’normális’ gyerek voltam, inkább most lettem ’hülyegyerek’..

Érzel felelősséget, amikor gyerekekkel vagy?
Igen. Többször beszéltem már arról, hogy a drogok és legfőképp az alkohol mennyire káros. Rengeted embert tett már tönkre az alkohol. És itt a mély alkoholizmusra gondolok, amikor az ember már nem tud elindulni egy feles nélkül. Jó lenne, ha a gyerekek felnőve ezt elkerülnék.

És egy saját gyerek?
Természetesen, de csak a távolabbi jövőben. Egyelőre nagyon leköti az energiámat és az időmet a zene, a koncertezés..