Karcos énekhang, kemény gitárszólók, karakteres muzsika. Ez jellemzi a Megasztár második szériájában feltunt Torres Dani és a Veni-Styx nevu zenekara Versus címu bemutatkozó lemezét, melyet a Sony BMG adott ki. A szimpatikus ecuadori-magyar fiú nem akart gyozni a versenyen, azt viszont kezdettol fogva tudta, milyen dalokkal szeretné felpezsdíteni a hazai könnyuzenei kínálatot. Népszeruségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már könyvet is írtak róla. Olyan témákról beszél benne, amelyeket nem szoktak tole megkérdezni az újságírók. Torres Danival kedvenc körúti pubjában beszéltünk meg randevút.
-Sima volt az utad idáig? Sokan felismertek? Megállítottak?
-Ugyanúgy járok-kelek az utcán, mint eddig. Nem foglalkozom vele, észrevesznek-e az emberek vagy sem.
-Pedig megasztár lettél...
-Ez rossz kifejezés. Óriási felhajtás van a musor körül, ám ha jobban megvizsgáljuk, nagyon egyszeru az egész. Az igaz, hogy gyökeresen megváltozott az életem, hiszen a döntoben való sikeres szereplésem véglegesen a zenei pályára vezérelt, de külsoségekben minden maradt a régi. Nem járok limuzinnal, nem loholnak a nyomomban sikongató lányok.
-Nem is szólítanak meg?
-Dehogynem. Elofordult, hogy nyugisan vezettem az autót, egyszer csak mellém gördült valaki, lehúzta az ablakot, és átkiabálta, "Hé öreg, nem tudsz énekelni!" Szerencsére nem ez a gyakori.
-Nyilván jobban esik, ha dicsérnek.
-Az simogatja a lelkemet. Jó érzés, hogy az embereknek olyat tudtam adni, amit elfogadtak és örülnek neki.
-Mit adtál?
-Önmagamat. Erre a hozzám eljutó levelekbol következtetek. Mélyen megérintett annak a lánynak az esete, aki elvesztette egy autóbalesetben, és a tragédiát úgy tudta valamennyire feldolgozni, hogy figyelemmel kísérte a megasztárosok útját, így az enyémet is. Konkrétan semmit nem tettem érte, csupán a szereplésem, a személyem nyújtott számára valamiféle vigaszt.
-Nem viselnek meg az ilyen történetek?
-Ellenkezoleg: jó érzéssel töltenek el. Visszaigazolnak abban, hogy amit csinálok, az fontos lehet. Nemcsak nekem...
-Mennyire tölti ki az életed a zene?
-Teljes mértékben. Zenekarommal mindennap próbálunk legalább négy órát. Otthon is kezemben a gitár, dalokat írogatok. De hiszen eddig is életem része volt a zene, csak mostmár nem hobbiként foglalkozom vele, a hivatásom lett.
- Nehezebb? Felelosségteljesebb? Jobban oda kell figyelned a fogadtatásra és hogy másoknak is megfelelj?
-Nem! Én nem akarok másoknak megfelelni. Szeretném kihozni magamból a maximumot, de nem úgy, hogy bizonyos szempontokat vagy elvárásokat tartsanak szem elott. S így gondolja ezt a zenekar többi tagja is.
-És a maximumot adtátok a bemutatkozó lemezeteken?
-Természetesen. Jelenlegi felkészültségünket pontosan tükrözi az album. Innen indulunk. Mindent megteszünk, hogy még jobbak legyünk. Hogy milyen szinten zenélünk 20-30 év múlva, csak tolünk függ.
-Igazi kemény rockot játszotok. Meglepodtek a rajongók?
-Eddig is ez volt a stílusunk. Soha nem rejtettem véka alá, hogy ha egyszer lemezt készítek, az nem lesz egy habkönnyu produkció. Ha mást kért volna a kiadó, akkor inkább visszamegyek az utazási irodámba. Semmilyen kompromisszumot nem kötöttünk. Egy dologban engedtünk csak, vagy inkább elfogadtunk egy tanácsot: indításnak felvettünk egy rádióbarát nótát, az Europunkot, hogy játszhassák a kereskedelmi csatornák.
-Elköszönhetünk a popdalokat éneklo Torres Danitól?
-Soha nem szerettem a napfényes slágereket. A Megasztár egy verseny, ott különféle dalokat kell elénekelni. Az kompromisszumok halmaza volt.
- Van egy csomó honlapod a neten, ahol néha nyomdafestéket nem turo megjegyzéseket tesznek rád. Eljutnak hozzád?
-Én is böngészem néha. Mondják, a negatív kritikát el kell tudni fogadni; egy év alatt talán 3 olyan volt, amibol tanulhattam is, de a személyemre vonatkozó rosszindulatú megjegyzések egészen más kategóriába tartoznak. A bántások "gyökérségbol" fakadnak. Névtelenség mögé bújva valótlanságokat írkálni a magánéletemrol - nem gerinces magatartás.
-A harmadik Megasztár is azt bizonyítja, sok a tehetséges fiatal. Hol a csudában kallódtatok eddig?
-Nem voltak tehetségkutatók, foleg nem ekkora televíziós nyilvánossággal. Az is az igazsághoz tartozik, amit az imént említettem: sok mindenben kompromisszumot kell kötnie annak, aki például a Megasztárban próbálkozik. Jelentkeznek mondjuk tízezren, közülük jó ha, négyezret visszahívnak a válogatásra. Mindenkinek csak egyszer telefonálnak, és ha éppen nincs kapcsolva a készüléke, elúszott a lehetoség. Nekem mázlim volt, mert be voltam kapcsolva.
-És kellett a musorhoz egy jóképu ecuadori-magyar srác?
-Ezt tolem kérdezed? Külünben édesapámmal jó a kapcsolatom. Iskolás koromban minden nyári vakációt nála töltöttem. Utazási irodája van odakinn, magyarországi kirendeltségét meg rám bízta, hisz mégiscsak idegenforgalmi szakközépben végeztem. A Megasztár idején lelkesen követte a velem kapcsolatos híreket, nemkülönben édesanyám, aki jó menedzser módjára intézi ügyes-bajos dolgaimat. Erre szükségem is van, mert a próbák miatt órákig fel sem tudnám venni a telefont.
-Mit szeretnél elérni?
-Egy lemezre vágytam, az megvalósult. Nagyravágyó álmaim nincsenek. Szeretnék egyetemi diplomát szerezni, és szeretném megérni, hogy a sportcsarnokban koncertezhessek a zenekarommal. Imádni fogom minden percét!